A labdarúgás története

Bármilyen hihetetlen, az idei világbajnoksággal nem történt más, csak a labdarúgás visszaköltözött szülõföldjére, Ázsiába. Mai ismereteink szerint a világ legnépszerûbb sportja ugyanis Kínában született, közel kétezer évvel ezelõtt. A hosszú története során akadtak meglehetõsen extrém variációk is.

Az elsõ feljegyzések e fontos ügyben az idõszámításunk utáni 200 körül keletkeztek. Ekkor a kínaiaknál egy olyan játék hódított, amelynek a lényege egy szõrrel és tollal kitömött bõrlabdával való cselezés volt. A labdát egy 30-40 centiméter széles, hálóval ellátott célba kellett juttatni. A kéz használata nem volt megengedett, csak a láb, fej, hát és váll. Feltételezések szerint az ókori Kína focistái technikailag nagyon képzetteknek kellett lenniük. A pontosság – no meg a lokálpatriotizmus - kedvéért jegyezzük meg, hogy Európa már a kezdetekben is nagyon ott volt e téren, hiszen mind a görögök, mind a rómaik játszottak olyan sportokat, amelynek a lényege a labdaterelés, a passzolás és a gólszerzés volt.

A modern értelemben vett labdarúgás bölcsõje Anglia volt, valamikor a 14. században. Az elsõ labda a legenda szerint egy dán bandita feje volt, de a játék képe másban is eltért kissé a mai meccsektõl. A parasztok és iparosok által ûzött sport nemcsak mélyen lenézett volt az arisztokraták által, de olykor még a betiltása is felvetõdött. Nem véletlenül. Az egész napos mérkõzések ugyanis jórészt nem voltak mások, mint kemény tömegverekedések. Falvak, városrészek játszottak egymással, olykor 500-1000 körüli részvevõkkel, a "kapuk" olykor 5 kilométeres távolságra voltak egymástól. A törött ablakok és lábak mellett nem volt ritka a halálos áldozatokat követelõ összecsapás sem.

A nemesség azért is haragudott ezen elharapódzó szabadidõs tevékenységre, mert a férfiakat nemcsak munkájuktól vonta el, de vallásuk gyakorlásától és katonai továbbképzésüktõl is. De a játékõrület feltartóztathatatlan volt. Olyannyira, hogy elkerülhetetlenné vált bizonyos szabályok felállítása. 1801-tõl már hivatalosan is ugyanannyi játékosnak kellett lennie mindkét csapatban – általában 15-20-, nagyjából a mai méretûre limitálták a játékteret, s a kapuk kezdtek hasonlítani a maiakhoz. Az 1870-es években alakult ki a 11 játékosos csapatforma. Kezdetben a 9 csatár 2 védõ felállás volt a divat, s a kapus fogalma még egy jó évtizedig ismeretlen volt.

Közben fontos egyéb vonatkozású események történnek. 1857-ben Sheffieldben megalakul az elsõ labdarúgó klub, amelyet számos más követ. 1863. október 26. valószínûleg a legfontosabb dátum a futball történetében. Ekkor alakul meg az angol labdarúgó szövetség, amelyet késõbb 140 követ a világ minden táján, végképp nemzetközivé téve a sportot. (Itt jegyezzük meg, a labdarúgás angol neve, a soccer a szövetség-centrikusságból jött. A szövetség angol rövidítése: assoc.)

A sportág vezetõ testületét, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetséget (FIFA) 1904-ben alapították, azzal a céllal, hogy összehangolják a nemzeti szövetségek tevékenységét. A szervezet munkájának eredményeként rendezik meg az elsõ labdarúgó világbajnokságot 1930-ban. Gyakorlatilag ennek az eseménynek a következményeként vált a labdarúgás világunk legnépszerûbb játékává.